Koldusboton, törött mankón Jövünk búcsút járni, Szűzmáriás magyaroknak Kopott unokái. Éjfél van a Duna táján. Magyaroknak éjszakáján Nincs más, ki virrasszon. Baráttalan, testvértelen, Hozzád ver a veszedelem, Boldogságos Asszony!
Megcsúfolták, megpöködték, Ami bennünk szép volt, Kilencfelé hasogatták, Ami rajtunk ép volt; Tépett testünk megtapossák, Ragadozók ragadozzák Édes-kevesünket, Koporsónkat faragdálják. - Eléd sírjuk, magyar árvák, A mi keservünket.