Nem az életünk forog rajta, de azt is tükrözi a Rubik-kocka
Rubik Ernő szerint az élvezi igazán a játékot, aki nem bánja, hogy nyer vagy veszít benne
Egyszerűen bonyolult
Egy interjúban azt mondta: „A kocka reményt ad nekem arra, hogy az emberek képesek megoldani a problémáikat”. A Rubik-kocka tehát valahol a megoldhatatlannak tetsző életfeladatok túlélésének a szimbóluma is. Pedig a találmány ötlete szinte a semmiből jött: az akkor harmincesztendős építész- professzort egyszerűen érdekelte, hogyan lehetne apró kockákat összekapcsolni úgy, hogy azok külön-külön is mozoghassanak. Nos, azóta a kis kockákból általa összeállított nagyobb kockát minden hetedik ember a Földön tartotta már a kezében. Persze a feladvány megoldásáig nem mindannyian jutottak el. Maga a feltaláló talán onnan hozta mindehhez a kreativitását, hogy elmondása szerint már gyerekként is jellemzően magányos típus volt, ám sosem unatkozott, mert imádta a játékokat. Minél nehezebb kihívást jelentettek, annál inkább foglalkoztatták a fantáziáját. „Remélem, most is hasonló vagyok, csak akkoriban okosabb voltam” – jegyezte meg magáról nemrégiben félkomolyan. Majd kiderült, hogy amennyire őt gyerekként motiválták a kihívások, annyira nem hagytak nyugodni másokat sem, akik aztán találkoztak a Rubik-kockával. A szakma eleinte túl nehezen eladhatónak gondolta azt, de ő bízott a találmányában, és kihíváskeresése találkozott mások hasonló igényével is.
„A kocka igazából az egyszerűség és a bonyolultság keveréke” – mondta róla. Egy percbe (sem) telik megtanulni játszani vele, azaz forgatni, ám egy életen át tartó feladat lehet profi szintre fejleszteni a színek kirakását. Aki fogékony rá, azt a játék mindig új felfedezésekre vezeti. Rubik kiemelte a kocka kapcsán, hogy annak a dizájnja remek példa lehet arra, hogy hogyan lehet valamit úgy megtervezni, hogy a céljának pontosan megfeleljen, ám annál egy fokkal se legyen több vagy hivalkodóbb. Ez a megállapítás egy kicsit továbbgondolva akár a feltaláló életfilozófiájaként is értelmezhető. Édesanyja, aki a második világháború idején szerettei jó részét sajnos elveszítette, Ernőnél művészibb lelkületű ember – konkrétan költő – volt, ám a Rubik-kocka megjelenését az ő művészi szemei is díjazták. Az inspiráció ugyanakkor inkább az édesapjától, idősebb Rubik Ernő elismert vitorlázórepülő-mérnöktől származott. A nemzetközi hírű szakembertől fia megtanulta a munka becsületét és az eredményes munkához szükséges kitartást. Édesapja olyan ember volt, akit semmi nem akadályozhatott meg annak véghezvitelében, amit eltervezett. Ernőben persze az édesanyja is maximálisan hitt – a világ legtehetségesebb gyermekének tartotta. Hogy a tehetsége kiaknázásában mennyit segítettek neki a magyarországi iskolák, azt pedig maga Ernő nem felejti el sosem megemlíteni. Hálás a tanárainak.
Az örök fiatalságot is jelentiRubik Ernő a Magyarországon eredetileg Bűvöskocka néven forgalomba került találmány legelső prototípusait saját maga készítette kézzel, akkor még fából. Mivel már a Budapesti Iparművészeti Főiskolán tanított, a kockát először a tanítványainak mutatta meg, akik körében rendkívül népszerű lett, így mert továbblépni vele a szabadalom irányába. Hat éven belül, azaz 1980-ban a kocka az egész világon forgalomban volt, a nyolcvanas évek kultúrájának egyik meghatározó eleme lett. A mai napig körülbelül 350 millió (!) eredeti darabot – és a becslések szerint mintegy 50 millió hamisítványt – értékesítettek belőle. A világ legkelendőbb játéka, körülbelül ötven könyv született a kocka rejtélyének megoldásáról. És miközben forgatjuk, talán nem is gondolnánk, mi mindent jelképez a felfedezője számára is. Rubik szerint a kocka a harmóniakeresést éppúgy szimbolizálja, ahogy az ember tökéletességre való törekvését is. De valahol még a férfiasságot – más megközelítésben az örök fiatalságot – is, hiszen a Rubik-kocka egy szilárd, de barátságos jelenség, aminek tartása van, és csak rajtunk múlik, hogy megfelelő türelemmel mivé formáljuk. Hogy sikerül-e egységesre kiraknunk belőle életünk mozaikját, hogy egy kicsit még tovább fűzzük a már-már filozofikus gondolatmenetet.
Rubik számára ugyanakkor az is fontos, hogy a hivatását, az építészetet elhatárolja a feltalálói profiljától. „Egy háznak sosem szabad rejtvénynek lennie” – jelentette ki. Ott fontos, hogy minden megoldás egyből kéznél legyen, mert hite szerint az ember nem a házban lakik, hanem a házzal együtt él. Azt tartalommal, érzelmekkel is megtölti, ezért a tervezéskor fontos teret hagyni a majdan benne lakó fantáziájának is. Azt persze egyáltalán nem bánja, hogy a kockát végül az ő nevével ismerte meg a világ – megfordítva: hogy a nevét elsősorban a kockáról ismerik –, sőt reméli, hogy a mai generáció sem veszíti el az érdeklődését iránta. Már csak azért is, mert számos – több ezer – alkalmazás létezik, amelyek okoseszközökön foglalkoznak a Rubik-kocka rejtélyével, és próbálják segíteni a gyerekeket a kirakásában. Ezeknek azonban főként úgy van meg a varázsa, ha közben az illető a kezében fogja a kockát is, és nyomban próbálkozik a megoldással. A megoldással, ami a feltalálónak ma nagyjából egy percébe kerül, elmondása szerint ennyi idő alatt tudja kirakni a Rubik-kockát. Egyetértünk azzal, hogy a korosztályában alighanem a leggyorsabbak közé tartozik.
Több millió embert összekötUgyanakkor azt is elismeri: ő sosem a sebességre ment, ennyire szerinte nem kell komolyan venni egy játékot. „A legtöbb ember a legtöbb dolgot túl komolyan veszi, és nem élvezik az életet emiatt” – vélekedik. „Pedig, csak akkor élvezheted igazán a játékot magát, ha nem igazán bánod, hogy nyersz vagy veszítesz benne. Én például a kudarcaimból tanulok a legtöbbet, azokon át lehet sikert elérni.” Érdemes elgondolkodni a szavain, ugyanakkor kalapot emelni a rekorderek teljesítménye előtt is, akik akár másodpercek alatt kirakják a kockát, vagy például – megtörtént eset – úgy raknak ki egymás után harminc Rubik-kockát egy kézzel, hogy közben végig hulahoppkarikáznak is. Számunkra, átlagemberek számára ennél persze nagyobb adomány, hogy a Rubik-kocka – és ezt megint a feltalálójától hallottuk – megtaníthat a nagyobb feladatokat kis lépésekben teljesíteni. Ez össze is köthet minket másokkal, ahogy Rubik Ernőt is összeköti több millió emberrel a világon. „Mintha valami mágneses erő működne köztünk. A találmányom kapcsán úgy érzem, hogy nem vagyok egyedül a világon, hiszen sokan szeretnek ugyanazon a szinten feladatot megoldani, mint én.”
Rubik Ernő a kockával elért sikereit követően – vagy inkább azzal párhuzamosan – 1983-ban megalapította a Rubik Stúdiót, ahol bútorokat és további játékokat tervezett. Ismertebb játékai még a kígyó, a bűvös négyzetek, a bűvös dominó, a sudokube és a Rubik-óra is, valamint az 2009-ben Rubik’s 360 néven kiadott Rubik-gömb. A Magyar Mérnöki Akadémia elnökeként létrehozta a Nemzetközi Rubik Alapítványt, hogy támogassa a különösen tehetséges fiatal mérnököket és ipari tervezőket. Jelenleg főleg videójátékok fejlesztésével és építészeti témákkal foglalkozik, miközben továbbra is a Rubik Stúdiót vezeti. A bevezetőben említett halhatatlan magyarokról elnevezett díjakat is átvehetett: Gábor Dénes-díjat (1995), Jedlik Ányos-díjat (1996), valamint Kossuth-díjat (2007), Prima Primissima díjat és A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét a csillaggal (mindkettő 2010) – és a felsorolás korántsem teljes. Rubik Ernő fia, Rubik Ernő Zoltán zeneszerző, dzsessz-zongorista, aki egy kicsit a nagymamája vonalát, a művészi vénát viszi tovább a családban.





