Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Nem szembemegy vele, ő maga az ár!

Portrébeszélgetés Gömöri András Mátéval

dr. Csisztu Zsuzsa | ifj. Nagy György | 2021.05.06. |
Nem szembemegy vele, ő maga az ár!
Senki ne képzeljen ide valamiféle hömpölygést vagy ilyesmit. Sőt inkább a száraz, karcos, körzővel-vonalzóval szerkesztett izomzat, a mértani arányosság, a reneszánsz férfiideál ünneplése, az ép test és az ép lélek modern újraértelmezése jöhet szóba, ha róla beszélünk. Na, de elég-e mindaz, ami látszik? Hát, kérem szépen, manapság olyan világot élünk, hogy akár könnyedén elég is lehetne, de ezt a portrét akkor másról írnám. Mert Gömöri András Máté, a naturál testépítés nemzeti abszolút bajnoka bőrében amúgy a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor–színjátékos szakának diplomás színésze, az Operettszínház egyik legfoglalkoztatottabb fiatal musicalfőhőse, egyebek mellett a Barátok közt, a 200 első randi, a Mi kis falunk, a Drága Örökösök és a Keresztanyu című sorozatok nézőket marasztaló karaktere lapul. Dehogyis! Dübörög. Egy olyan férfié, aki huszonnyolc évesen már több éve elkötelezett férj, nevelőapa, akinél az őszinte szó munkaeszköz, s aki egyre gyakrabban szavak nélkül, csupán a szembogarában megjelenő fénnyel mesél a filmes kamerák szuperközelijében. Máté a szakmabeliek szerint igazi „hollywoodi fejű” színészkarakter, aki óriási utat járt be Szikszóról, majd Kisgyőrből érkezve, amihez a kezdő löketet egy ökölbe szorítós és velőtrázó ordítás adta meg ott, az akácerdő tövében, a sziklaszirt alatt.
„Isten ajándéka” hullámvasúton
 
– Megölne a szégyen, ha nem tudnék egy lapra szerelt bútort összerakni egyedül. Úgy nőttem fel, hogy apám és a két bátyám a két kezükkel mindent meg tudtak oldani otthon, és ez rám is átragadt – kezd bele annak a visszabontásába, hogy a beszélgetésünk előtti bútorszereléssel végzett-e már vajon. – Mivel igen nagy a korkülönbség a testvéreim, Péter és Gergely javára, egy ideig az életben maradásért is küzdenem kellett, mint minden legkisebbnek a családban. A Máté nevet, mint a jelentése szerint „Isten ajándékát”, egy darabig magamra is vettem, mivel az érkezésem után, amikor apám eljött a seregtől, és a Miskolci Egyetemen is befejezte az oktatói pályáját, rettenetesen beindult a saját vállalkozása, és így látványosan stabilizálódni kezdett a családunk anyagilag. Na, persze ez nem tartott nagyon sokáig, de amíg tartott, addig nagyon jól éltünk. Apámnak az elsők között volt válltáskás mobiltelefonja, hat autója, két vállalkozása, a bátyáim is neki dolgoztak, de tízéves koromra ez konkrétan teljesen szétesett, és egy úgymond óvatlanságból összeálló adósságspirál lett a dologból. Tízéves voltam, amikor az édesanyánk is meghalt, úgy, hogy apámnak előtte már volt egy infarktusa. Az az ember, aki addig kettő és három másik helyett pörgött mindennap, hirtelen azt hallotta, hogy húsz százalékon kéne ketyegnie tovább, ha életben akar maradni. A bátyáim addigra már rég elköltöztek, és hirtelen kettesben maradtunk édesapámmal – ereszti le a hangját egy olyan hepehupás érzelmi hullámvasút felelevenítése után, amibe magam is beleszédülök.
Presztízs Magazin– Kisgyőrbe kellett költöznünk, és ott elkezdtünk felújítgatni egy kissé romos házat, majd egyszer csak azon kaptam magam, hogy apámmal együtt egy pici, klasszikus sparheltet rakosgatunk fával, az volt ugyanis a fűtés. Olykor kikapcsolták az áramot, mert nem maradt pénzünk arra sem. Azt hiszem, ott dőlt el, hogy harcos leszek vagy elveszek, de hiszem, hogy Északkelet-Magyarországról érkezve nagyjából ezek az opcióid. Én az elsőt választottam – mondja mosolyogva, pedig a történeteiben nem sok szívderítő akad, de életre szóló tréningnek valóban első osztályú mindegyik. – Megvan még az az érzés, amikor amolyan eldobott kiskutyának érzi magát egy gyerek a sötét és hideg házban, ahogy vártam haza apámat. De meggyőződésem, hogy ezek a szélsőséges érzelmi tapasztalások valahol arra predesztináltak, hogy azt csináljam végül, amit ma csinálok. Egyszerűen megtanultam az adaptáció képességét, az alkalmazkodást, az idomulást minden körülmények között. A vizezett száraz kenyérről cukorral én nem csak elbeszélésekből hallottam, azt konkrétan feltálalta nekem apám, akinek majd beleszakadt ebbe a szíve, nekem meg abba, hogy csak erre telik neki – fogalmaz meg olyan anderseni sötétséget, amiről a kétezres évek első felében aligha hittük volna, hogy idehaza valóság. – Pár évvel később Judit néni személyében azért kaphattam a sorstól egy csodálatos nevelőanyát, mert az élet bónuszként végül ezzel jutalmazott, amiért ezeket az éveket együtt kibírtuk valahogy apámmal. Amikor később ő is itt hagyott minket tizenhat éves koromban, addigra már Judit néni jóvoltából lett egy újabb családom, amiért mindig hálás leszek neki.
 
Fesd színesre a szürkeséget!
 
A Kisgyőri Általános Iskola után a miskolci Bláthy Ottó Villamosipari Szakközépiskola és Technikum következett Máté életében mint afféle természetesen fiús választás. Az önállósodás első lépéseinél beleégett egy élmény, amely talán hatványozottan felvértezte őt a későbbi önálló életre és az egyszemélyes döntésekre. – Emlékszem arra a nyárra, amikor kamaszként alig pár ezer forinton összekaptam apámmal, és szinte fuldokolva a dühtől kirohantam a házunk mögötti akácerdőbe, a sziklaszirt alá, és beleordítottam a semmibe, hogy akkor is megszerzem mindazt, amit szeretnék. Így indult az én önállósodó életem.
 
Presztízs MagazinAmi azért – valljuk meg – mégsem volt annyira szimplán áramkörökkel és relékkel kikövezett pálya, hiszen Máté még a gyerekkori aranyidőkben, édesapja miskolci színházi díszletbeszállítói útitársaként beleszeretett a „kardokkal rohangálós” bácsik és a „szépen öltözött nénik” világába. Kisebb gyerekszerepek jöttek, imádta az izgalmas ünnepi, színházi hangulatot, aztán egy lelkes énektanár hatására az énekkar, majd egy kisebb musicalszakkör színezte a gyakori otthoni szürkeséget. Amikor a technikumban már a Hair is műsorra került, akkor természetes lépés lett a Miskolci Musical és Dalszínház, és ott olyan feladatok, mint a Pál utcai fiúkban Ács Feri, vagy a Vuk rockmusicalben a Gúnár szerepe. – Beszippantott ez a miliő, imádtam a próbákat, a nyüzsgést, de azt hiszem, leginkább azt, hogy elbújni mehettem oda sok minden elől. Számos pozitív visszajelzést kaptam, és megéreztem, hogy ezek az élmények nekem adnak, és amennyivel több lettem tőlük, éppen annyival többet tudtam én is magamból adni másoknak. Tökéletesen kirajzolódott előttem, hogy én ezzel akarok foglalkozni. Persze a villamosipari szakvizsgát még megcsináltam, az érettségire felkészültem, de a pontok már nem érdekeltek, mert tudtam, hogy az SZFE-re nem kell, és nálam csak az jöhetett szóba – kortyol nagyot a cukormentes teájából, majd folytatja a videóhívás másik oldalán.
 
B terv nélkül
 
– Körberöhögtek akkor sokan, amikor az érettségi után a nagy malaclopó fekete táskámmal és a 37 500 forintos árvasági segélyemmel a pénztárcámban megérkeztem Budapestre, mondván, „Csókolom, hol lehet itt színésznek lenni?”. Persze jól jött, hogy az egyik bátyám akkor éppen valamelyik drogérialáncnak dolgozott, és esténként „feketén” el tudott engem, a villanyszerelőt vinni ledezni, amikor az üzlet fényreklámjait raktuk össze. Na, meg rendszeresen jártam vérplazmaadásra, mert akkoriban egy plazmadonációért kétezer forintot adtak, 15 után pedig egyben leraktak elém harmincezer forintot, hát, úgy örültem neki, hogy ihaj! 
 
Presztízs MagazinMáté már a pesti felbukkanásakor ellentmondást nem tűrően kijelentette: vagy a Színművészeti, vagy a Pesti Magyar Színiakadémia, máshova nem is hajlandó jelentkezni. – A bolondokra mindig vigyáznak az Istenek – kezd bele a kissé göröngyökkel teli képzése részletezésébe, merthogy a SZFE-n a harmadrostáról ugyan kiesett, de a másik opció másodrostáját meg sem akarta próbálni, annyira hitte, hogy neki sikerülni fog az elsőre, ami még Törőcsik Marinak sem jött össze. Személyesen járta ki végül, hogy Kovács Gábor Dénes, a Pesti Magyar Színiakadémia direktora adjon neki egy második esélyt, hogy ne álljon fenn a klasszikus „két szék, és a pad alá esés” esete.
 
Padlógázzal – statisztaként is
 
– 2012-ben megnyertem egy énekverseny musicalfődíját, aminek a különdíja egy musicaltábor volt, s az ottani gálaműsort nézte meg Keró (Kerényi Miklós Gábor – a szerk.), az Operettszínház akkori igazgatója. Majd még annak az évnek a decemberében csörgött a telefonom, és megkaptam az Elisabeth című musicalben Rudolf főherceg szerepét – mondja ki a sorsfordító momentumot, amely elindította egy álomszerű úton. – Amikor először láttam a 150 ezer forintos fizetésemet írásban, földbe gyökerezett a lábam, hiszen ennyi nullát együtt, egy papíron még sosem láttam. Ráadásul úgy, hogy nekem ezt azért fogják kifizetni, hogy azt csináljam, amit szeretek?
 
Úgy bizony, és ezekből a szeretett feladatokból egyre több lett az életében, miközben az is érdekes, hogy az évekkel később, az SZFE-n induló drámainstruktor és színjátékos levelező szakon már rendszeresen foglalkoztatott színészként is bőven talált magának kihívásokat, s az SZFE – mondjuk úgy – szétesése előtt, még 2020-ban meg is szerezte a diplomáját a patinás intézmény falai között.
 
Presztízs Magazin– Megtanultam, mit jelent a hátat perzselő pillantás, amikor senki nem értette eleinte, hogyan kaphattam akkora ziccerszerepet, mint a Rudolf, de én az a fajta srác voltam mindig, aki ha megcsípett egy lehetőséget, akkor nem csak két kézzel, de ha lehet, foggal is megragadta azt. Persze azért az operettes világrend is kezdett helyreállni akkor, amikor jöttek nekem is a statisztaszerepek, és az összes pletykás rosszakaróm elégedetten mosolygott, amint a Rómeó és Júliában tálcát tartottam háttal a közönségnek egy függöny mögött. De tudod mit? – emeli fel az ujját, és egy nagy mosollyal kísérve folytatja: – Én azt is szerettem, és abból is ki akartam hozni a maximumot, mint ahogy az összes próbán, ha kellett, százszor felmásztam, leestem, belehaltam, felkeltem, kiénekeltem vagy megnémultam, amikor az volt a feladat. Nem spóroltam az energiákkal – meséli olyan átéléssel, hogy szinte átlép a monitorom képernyőjén.
 
– Az én olvasatomban csak olyan létezik, hogy színész, nincs külön zenés színész, drámai színész meg csak komikus alkat. Ha végignézel a legnagyobbakon akár Hollywoodban, ott nem mernéd kijelenteni például Meryl Streepről, hogy mekkora musicalszínésznő, csak mert óriásit hozott az ABBA-musicalben. Sőt Hugh Jackmantől is egy generáció tojta össze magát az X-Men-ben hozott figurája miatt rozsokákként, miközben akkora sármőr, olyan énekes, és úgy táncol, mint a szakmában kevesen. Bevallom, nekem is évek kellettek, amíg rájöttem, hogy nem lehet mindent izomból kitolni, hogy bizonyos feladatok akkor működnek igazán, ha a görcsösséget elengeded, és hagyod, hogy a flow vegye át az irányítást fölötted. Segített az is, hogy egyre többet igyekeztem a karakteremmel ellentétes, csúnya, érdes, karcos figurákat választani, mert szerettem volna kicsi, „petite” lenni. A Szegedi Szabadtéri ötezer fős közönségénél használt hatalmas gesztusok helyett vágytam már a beszédes csöndekre, csupán a ki nem mondott gondolattal megteremtett feszültségre, s így talált meg aztán egyre több prózai szerep és tévés feladat is.
 
Farkastörvényen edződve
 
– Na, de a testépítés, a tested szobrászata hogyan talált meg? – csapok le a párhuzamra, mert azt érzem, valaminek ezen a fronton is történnie kellett, hogy mára már ott tartsunk, Gömöri András Máté natúr testépítésben pallérozódott alkatára önálló szerepet írnak, mint ahogy történik ez a Keresztanyu című sorozatban is.
 
– Egyszerű a képlet. Fiúiskola, fiúkollégium. Ahol fiúk összezárva élnek, ott mindig is farkastörvények uralkodnak majd. Megérted hamar, hogy ha van rajtad izom, ha van rajtad tisztelni való mennyiségű hús, akkor nem veszik el a többiek azt, ami a tiéd, és nem elsőnek vernek meg a szobádban. Hát, így indult ez nekem is a szakközép évei alatt, Borsodban pedig mindez hatványozottan igaz. – Ennyire szimplifikálódik ez a dolog egy ilyen környezetben? – kérdezem tőle. – Teljes mértékben, és én nem akartam kis nyamvadt lenni. Alapvetően van egy viszonylag jó, hozott fizikumom, de tényleg a klasszikus pincemelóval, az ottani ócska súlyokkal, vasakkal, na meg a bicepsz méregetésével indult mindez. Komolyabban nem foglalkoztatott a dolog, mert azt gondoltam a testépítőkről, hogy ezek mindenféléket tolnak, beszúrnak, megesznek. Pesten aztán hihetetlen repertoár várt, és elkezdhettem kipróbálni a testépítésnek, a fitnesznek, a testformálásnak ezerféle vállfaját, de ezalatt arra is figyelmes lettem, hogy engem azok a színészek képesek magukkal ragadni, akiknek a megjelenése is első osztályú, akiknek láthatóan van egyfajta uralmuk a saját testük felett. Egyszer csak azon kaptam magam az operettes korszak elején, hogy a fizetésemből túl sokat költök sörre és zsíros kajákra – hiszen volt miből –, de lassan egy új, keskenyítős tükör is kellett volna, mert egyáltalán nem tetszett, aki onnan visszanézett. Szóval eldöntöttem, hogy a kajára fordított pénz egy részét edzőtermi bérletre költöm, s innen már csak egy lépés volt, hogy ezt is komolyan vegyem, miután átestem az összes tonhalas-rizspufis, csak fehérjeporos buta végleten.
 
Megkerülhetetlenül
 

Presztízs MagazinMátét persze nem engedem ki olyan könnyen ebből a tematikából, és elmeséltetem vele az összes buktatót és nehézséget a rizsszemekre kiszámolt étrend, a feltöltés, a vissza- és szárazra fogyasztás, a percre pontos evés, az esti, előadások utáni és ki nem hagyható edzésprogramok, valamint az eközben kissé hektikus színészi, sorozatos és színházi élet logisztikájától kezdve az előre lefőzött, majd kidobozolt ételek szállításán át a „gyere, dobjunk már be egy kókuszgolyót a büfében, ne szórakozz már!”-féle kísértésekig. 

 
– Csodálatosan rendben tartja az ember egóját az, ha pozitív visszajelzéseket kap, hogy milyen jól kivállasodott, de azért nem árt, ha eközben az eszét is használja. Nekem összeállt a kép, és rájöttem, hogy ebben a szakmában a túléléshez az is kell, hogy megkerülhetetlen legyél bizonyos területeken. Vagyis olyanná kell válni, hogy a castingoknál választásként csak te jöhess szóba, ha valakit arra a szerepre keresnek. Számos világhírű férfiszínész már bejárta ezt az utat, és én is ültem már úgy moziban, hogy egy fajsúlyos alakítás közben egy kigombolt ingnél és egy kivillanó kockás hasnál csak a sóhajokat lehetett hallani a nézőtérről. Na, gyerekek, akkor ezt idehaza ki is csinálja? – gondoltam magamban végig a jelent, és hirtelen látni kezdtem a jövőt.
 
Gömöri András Máté ráérzett arra, hogy miként lehet „létrehozni” egy férfi színészi archetípust, egy olyan karaktert, akiből generációjában nem sokat találunk idehaza, olyat meg szinte egyet sem, aki úgy nevez be a naturál testépítés versenyműfajába, hogy közben nem sérül a művészi pályája, vagyis leginkább az alvás rovására tolja ki a melóval töltött órák számát az adott huszonnégyből. – Én most versenyidőszakon kívül 102 és fél kiló vagyok a 184 centimhez, és majd, ha a terveim szerint ősszel színpadra állok, akkor nagyjából 84 kiló leszek. Vagyis színészként akár, mint Christian Bale vagy Mattew McConaughey, képes lennék én is egy szerep kedvéért húsz-harminc kilót fogyni, de ugyanennyit hízni is tudnék, hiszen mostanra alaposan kiismertem a szervezetem reakcióit és működését. Vagyis a testemet tényleg munkaeszköznek tudom tekinteni a megvalósítandó cél érdekében.
 
Szerek nélkül, szerelemmel
 
Presztízs MagazinMáténak megtetszett, hogy „szerek nélkül” – és a mestere, Kalas Csaba segítségével – egy atletikus, az arányokra, a szimmetriákra összpontosító utat kezdtek bejárni, persze ezt is száztíz százalékon. 2019-ben – addigra már öt-hat éve érlelt izomzattal – benevezett a Natural Testépítő Nemzeti Bajnokság és Nemzetközi Verseny (INBA) újonc kategóriájába, amelyet megnyert, de még aznap az esti megméretésen az abszolút bajnoki címet is megszerezte. Azóta nincs megállás, még a karantén alatt sem, hiszen egy minimál edzőterem azért otthon is a rendelkezésére áll a karbantartáshoz és egy alap edzésprogramhoz, miközben azt is megsúgja, hogy az egész életmódváltás kellemes mellékhatása, hogy az alkohol, sőt most már a dohányzás is teljesen kikerült az életéből. 
 
– Nem gondoltam, de bekövetkezett, hogy amikor a fogyasztási időszakban az egész viselkedésem átalakul, hiszen lassul az agyam, és nem marad felesleges energiám, amit elégethetnék, akkor például átkerülök egy olyan megfigyelő és visszavonult belső állapotba, ami ahhoz hasonlít, mintha a testemben lenne belül egy pici szoba, ahol leülök, és onnan szemlélem a világot. Egész más dolgokat veszek ilyenkor észre – mereng bele egy picit a mondandójába, ahogy felidézi ezt a lelkiállapotot. Engem persze az is érdekel, hogy ezen szemlélődés közben jut-e még ideje azokat is észrevenni, akik a privát életét teszik ma már gazdagabbá, a nevelt fiait és a feleségét, Polyák Lilla színművésznőt, aki mindenben támogatja, és a beszélgetés alatt többször, mint egy angyali árny, átlibbent a képernyőn Máté mögött, amint hozta-vitte edzésre valamelyik fiút.
 
– Lilla fantasztikus nő, és nemcsak abban van mit fejlődnöm, ahogy például ő anyanyelvi szinten keni-vágja az angolt vagy a németet, de nyilván szakmailag is a legfőbb támaszom. Ha kell, kritikus, ha kell, objektív, de felgyűri a ruhaujját is, ha arra van szükség, hogy a karantén alatt a vizsgamonodrámámat világítsa, fényelje, videózza és véleményezze. Bevallom, mielőtt túl sok lenne, hogy mennyi minden szól rólam, most például meghoztam egy komoly döntést, és a színházi szerepeim nyolcvan százalékát visszaadtam idén köszönettel, mert a filmezésre és a sportra szeretnék koncentrálni. De nemcsak azért döntöttem így, mert inkább leszek két dologból ötös, mint öt dologból hármas alá, hanem azért is, mert a sok-sok egyéb szakmai felkérés és a sport mellett egyszerűen hagyni akarok időt magunkra és azokra is, akik táplálják bennem ezt a tüzet. Beszélgetésünk előtt, most már elárulom, a bútorösszerakást félretettem, de megvár, erre ott az egész éjszaka, és tudod, megölne a szégyen, ha nem én szerelném össze – mosolyodik el, hogy a két órával ezelőtti gondolatra emlékeztessen. – Az viszont nem tűrt halasztást, hogy a gyönyörű délutáni napsütésben kutyástul, mindenestül egy hatalmasat sétáljunk Lillával, mert azt éreztem, hogyha a legfontosabb 3 dolog közé – és nem a harmadik helyre persze – nem fér be Lilla és a meglelt, ajándékba kapott családom, akkor kinek és minek csinálom ezt az egészet.
 
-------------------------------------------------------------------------------------------
Egyszer csak gyött a jány...
 
– Hányszor kaptam meg a kérdést Lillával kapcsolatban, hogy biztos, hogy mindezt átgondoltam, és jó ötlet ilyen korkülönbséggel összekötni valakivel az életem? – kezd bele Máté a bulvár által agyonrágott témába, ahogy Polyák Lilla körbefonja izmos vállát, és odahajol a telefonjuk kamerája elé egy nagy és bölcs mosollyal konstatálva a gyakorta előkerülő témát. – Nem volt ezen mit átgondolni, egyszer csak gyött a jány és... 
– Én nem gyöttem, én ott voltam az Operettben, drágám – helyesbít Lilla nevetve –, majd Máté folytatja: – Ja, igen, elkezdtünk együtt próbálni, és mondtam, hogy ez az érzés, ez a nő kell nekem – nevetnek együtt nagyot. – Nem volt semmi átgondolva meg értékelve, egyszerűen szerelmes lettem. Amúgy nagyon menekült Lilla, mert előtte megmondta, hogy ő fiatalabbakkal nem kezd, színésszel meg soha többet. Sőt azt is hozzátette, hogy esetleg valami biztos egzisztenciát is keresne végre két gyerekkel, ami nekem szintén nem volt.
 
– Csak a biztos nemeket tudtam kipipálni Mátét illetően – folytatja Lilla –, de már több mint öt éve, két és fél éve házasként cáfolunk rá a nemekre. Az is fontos persze, hogy bár a fiaim már kamaszok, Máté nem pótapa és nem haver, egyszerűen csak az Alfa hármójuk között. Miután nálunk a kutyák és a macskák is hímneműek, én vagyok a legnagyobb nyertese az egész ügynek, mert nekem csak a rajongó férfipillantások jutnak, amiket naponta többször szemérmetlenül be is zsebelek. 
 
 
Smink: Kátai-Pál Edina
Ruha: Mad ape
 
 
Még nincs értékelve