<?xml version="1.0" encoding="utf-8" ?><rss version="2.0" xml:base="https://www.presztizs.com/taxonomy/term/8216/all?field_news_value=&amp;tid=" xmlns:media="http://search.yahoo.com/mrss/" xmlns:dc="http://purl.org/dc/elements/1.1/">
  <channel>
    <title></title>
    <link>https://www.presztizs.com/taxonomy/term/8216/all?field_news_value=&amp;tid=</link>
    <description></description>
    <language>hu</language>
          <item>
    <title>Az elengedés művészete</title>
    <link>https://www.presztizs.com/civil-vilag/az-elengedes-muveszete</link>
    <description>&lt;div class=&quot;field field-type-content-taxonomy field-field-news-category&quot;&gt;
    &lt;div class=&quot;field-items&quot;&gt;
            &lt;div class=&quot;field-item odd&quot;&gt;
                      &lt;div class=&quot;field-label-inline-first&quot;&gt;
              Rovat:&amp;nbsp;&lt;/div&gt;
                    Civil világ        &lt;/div&gt;
              &lt;div class=&quot;field-item even&quot;&gt;
                      &lt;div class=&quot;field-label-inline&quot;&gt;
              Rovat:&amp;nbsp;&lt;/div&gt;
                    Belföld        &lt;/div&gt;
        &lt;/div&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;div class=&quot;field field-type-content-taxonomy field-field-author&quot;&gt;
    &lt;div class=&quot;field-items&quot;&gt;
            &lt;div class=&quot;field-item odd&quot;&gt;
                      &lt;div class=&quot;field-label-inline-first&quot;&gt;
              Szerző:&amp;nbsp;&lt;/div&gt;
                    dr. Miliosz Nikolett        &lt;/div&gt;
        &lt;/div&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;div class=&quot;field field-type-content-taxonomy field-field-news-photo&quot;&gt;
      &lt;div class=&quot;field-label&quot;&gt;Fotó:&amp;nbsp;&lt;/div&gt;
    &lt;div class=&quot;field-items&quot;&gt;
            &lt;div class=&quot;field-item odd&quot;&gt;
                    Profimédia-Red Dot        &lt;/div&gt;
        &lt;/div&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;div class=&quot;field field-type-filefield field-field-main-picture&quot;&gt;
    &lt;div class=&quot;field-items&quot;&gt;
            &lt;div class=&quot;field-item odd&quot;&gt;
                    &lt;img  class=&quot;imagefield imagefield-field_main_picture&quot; width=&quot;1000&quot; height=&quot;740&quot; title=&quot;Az elengedés művészete&quot; alt=&quot;Az elengedés művészete&quot; src=&quot;https://www.presztizs.com/sites/presztizs.com/files/kepek/2016/az_elengedes_muveszete-31229.jpg?1462773171&quot; /&gt;        &lt;/div&gt;
        &lt;/div&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;div class=&quot;field field-type-text field-field-teaser&quot;&gt;
    &lt;div class=&quot;field-items&quot;&gt;
            &lt;div class=&quot;field-item odd&quot;&gt;
                    Sosem könnyű, ha bezárul mögöttünk egy ajtó, és az addig megszokott világ egyszer csak hátat fordít nekünk. Mikor a múltunk már történelem, a jelenünk bizonytalan, a jövőnkre pedig gondolni sem tudunk. Tovább kellene lépni, szólnak a jó tanácsok, azonban azt, hogy hogyan tegyük ezt meg, már nem részletezik.        &lt;/div&gt;
        &lt;/div&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;div class=&quot;field field-type-filefield field-field-pictures-textarea&quot;&gt;
      &lt;div class=&quot;field-label&quot;&gt;Szövegmező képei:&amp;nbsp;&lt;/div&gt;
    &lt;div class=&quot;field-items&quot;&gt;
            &lt;div class=&quot;field-item odd&quot;&gt;
                    &lt;img  class=&quot;imagefield imagefield-field_pictures_textarea&quot; width=&quot;667&quot; height=&quot;1000&quot; title=&quot;[token global site-name]&quot; alt=&quot;[token global site-name]&quot; src=&quot;https://www.presztizs.com/sites/presztizs.com/files/kepek/2016/az_elengedes_muveszete-31230.jpg?1462773277&quot; /&gt;        &lt;/div&gt;
              &lt;div class=&quot;field-item even&quot;&gt;
                    &lt;img  class=&quot;imagefield imagefield-field_pictures_textarea&quot; width=&quot;1000&quot; height=&quot;665&quot; title=&quot;[token global site-name]&quot; alt=&quot;[token global site-name]&quot; src=&quot;https://www.presztizs.com/sites/presztizs.com/files/kepek/2016/az_elengedes_muveszete-31231.jpg?1462773319&quot; /&gt;        &lt;/div&gt;
              &lt;div class=&quot;field-item odd&quot;&gt;
                    &lt;img  class=&quot;imagefield imagefield-field_pictures_textarea&quot; width=&quot;1000&quot; height=&quot;667&quot; title=&quot;[token global site-name]&quot; alt=&quot;[token global site-name]&quot; src=&quot;https://www.presztizs.com/sites/presztizs.com/files/kepek/2016/az_elengedes_muveszete-31232.jpg?1462773346&quot; /&gt;        &lt;/div&gt;
        &lt;/div&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;div class=&quot;field field-type-text field-field-news&quot;&gt;
    &lt;div class=&quot;field-items&quot;&gt;
            &lt;div class=&quot;field-item odd&quot;&gt;
                    &lt;div style=&quot;text-align:justify&quot;&gt;&lt;strong&gt;Két szék között&lt;/strong&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align:justify&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align:justify&quot;&gt;Pedig amíg fogva tart a múltunk, nem sok jóval kecsegtet a jövőnk, hiszen a fejlődéshez, a továbblépéshez szükségszerű, hogy elengedjük a múltat, az elmúlt szerelmeket, a javunkra már nem váló munkahelyeket, a céljainkat már nem szolgáló gondolatokat. Ez nem azt jelenti, hogy innentől kezdve soha nem gondolunk majd rájuk, épp ellenkezőleg: azok tapasztalatok, emlékek formájában továbbra is az életünk részei maradnak, anélkül azonban, hogy továbbra is uralnák az életünket.&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align:justify&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align:justify&quot;&gt;&lt;strong&gt;A szükségszerű elengedés&lt;/strong&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align:justify&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align:justify&quot;&gt;Amilyen természetességgel válik el ősszel a falevél a fától, az ember számára is olyan természetesnek kellene lennie, hogy az élet állandóan változik. Ám az ember sokszor önző, nehezen viseli a változást, nehezen válik meg a megszokottól, a biztonságot adótól, fél az elengedéssel sokszor együtt járó fájdalomtól. Pedig az elengedés nem más, mint a jó irányba történő változáshoz tett első lépés. Ha jóval vagy valami mással szeretnénk feltölteni az életünket, akkor el kell engednünk a régit, megtartva belőle azt, ami a jövőben is a hasznunkat szolgálja.&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align:justify&quot;&gt;Mindaz, amihez a külvilágban ragaszkodunk, a belső lelkiállapotunkat szimbolizálja. Ha valaki rendetlenség közepette él, az arra utal, hogy először a gondolatai közt, a lelkében kellene rendet tennie. Ha valaki régi, kimerült kapcsolatokat hordoz magával, az azt mutatja, hogy a saját magával való kapcsolata is megújításra szorul.&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align:justify&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align:justify&quot;&gt;&lt;img alt=&quot;Presztízs Magazin&quot; src=&quot;/sites/presztizs.com/files/imagecache/cikk_allo_320px_bal/kepek/2016/az_elengedes_muveszete-31230.jpg&quot; style=&quot;margin:10px; float:left&quot; /&gt;&lt;strong&gt;A ragaszkodás módjai: a gyűjtők&lt;/strong&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align:justify&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align:justify&quot;&gt;Olyan világban élünk, amikor a nap, mint nap bennünket érő benyomások közül alig bírjuk kiválogatni a számunkra igazán fontosakat. Lépten-nyomon szinte &amp;quot;ragadnak&amp;quot; ránk az új élmények, az új információk, így nem csoda, ha sokan gyűjtővé válnak, és képtelenek a szelektálásra. Gondoljunk arra az egyszerű hasonlatra, hogy ha egy élelmiszerbolt első sorában már roskadásig pakoljuk a kosarunkat, nem marad hely benne, ha a bolt többi részében olcsóbb, jobb minőségű vagy számunkra kedvezőbb termékekkel találkozunk. Ki kell szedni a kosárból valamit, hogy helyet csináljunk az újnak!&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align:justify&quot;&gt;A pszichés-gyűjtő traumánál azonban még rosszabb a lelki, amikor az ember rég volt eseményekhez, családi tragédiákhoz, elmúlt korok borzalmaihoz ragaszkodik, elmulasztva ezzel a pillanat csodáit. Vég nélkül emlegeti saját élete tragédiáit, újra és újra a jelen szintjére emelve a múlt történéseit. Sokan csodálkoznak, hogy évek óta megrekedt az életük, egyszerűen nem tudnak továbblépni, de hogy ezért elsősorban önmagukat okolhatják, már keveseknek jut az eszébe.&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align:justify&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align:justify&quot;&gt;&lt;strong&gt;Elszakítva&lt;/strong&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align:justify&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align:justify&quot;&gt;Kapcsolataink elvesztése az egyik legnagyobb traumával járó folyamat. Megélni, hogy azok, akik korábban az életünk részét képezték, már másfele, mással járnak, először szinte elviselhetetlen kínt jelent. Okoljuk magunkat, okoljuk a másikat, egy olyan spirálba kerülünk, amelyből kezdetben egyáltalán nem látszik kiút. Sokszor évek, évtizedek telnek el, mire valaki túl tud lépni a vele történteken, mások egész életükben siratják elveszett kapcsolatukat, teljes mértékben a másik felet okolva azért, hogy tragédiába fulladt az együttlét. Amit ilyenkor tehetünk, hogy figyelünk magunkra, és lehetőség szerint igénybe veszünk minden olyan segítséget, amely túllendít minket a holtponton. Nagyon fontos, hogy egy kapcsolatot kellőképpen meg kell gyászolni, le kell zárni, el kell engedni ahhoz, hogy jöhessen a következő. Kapcsolatra kapcsolat sosem lehet megfelelő gyógyír! Az idő és a türelem itt is nagyon fontos tényezők, ám nincs aranyszabály, hogy meddig kell(ene) tartania a gyászidőszaknak. A statisztikák szerint a nők könnyebben kiadják magukból a szakítás okozta fájdalmat, és kérnek segítséget, a férfiak sokkal inkább magukba zárkóznak, gyakran pótcselekvéssel próbálnak meg felejteni. Az elengedés ezen a területen kiemelten fontos folyamat, hiszen a későbbi ismerkedésnek is gátját képezik a lezáratlan érzelmek, az önbizalom hiányos közeledési kísérletek, az érzelmek elutasítása vagy a klasszikus mártír magatartás.&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align:justify&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align:justify&quot;&gt;&lt;img alt=&quot;Presztízs Magazin&quot; src=&quot;/sites/presztizs.com/files/imagecache/cikk_fekvo_320px_jobb/kepek/2016/az_elengedes_muveszete-31231.jpg&quot; style=&quot;margin:10px; float:right&quot; /&gt;&lt;strong&gt;A munkahely elvesztése&lt;/strong&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align:justify&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align:justify&quot;&gt;Globalizált világunk egyik legnagyobb problémája a munkanélküliség. A folyamatosan változó gazdasági helyzetnek köszönhetően napjainkban egyre többen kerülnek egyik pillanatról a másikra az utcára. A munkahely elvesztése nagy trauma, alaposan aláássa az ember önértékelését, megrendítve a hitet önmagában. A korábbi állás megszűnése után az állásukat elvesztettek többsége teljesen magába roskad, folyamatosan kutatva a miérteket, egy-két újabb kudarc után pedig a kétségbeesés és a bizonytalanság érzetével tarkítja az amúgy sem pozitív jövőképet. Sajnos a pszichés elkeseredés gyakran fordul át testi tünetekbe: álmatlanság, idegesség, depresszió, fejfájás, nyugtalanság, fáradékonyság jelenik meg, fokozva a reménytelenség érzetét. A legjobb, amit ilyenkor tehetünk, hogy pszichésen is lezárjuk a korábbi munkahelyünkhöz való viszonyunkat. Leszűrjük a tanulságokat, összegyűjtjük az értékes tapasztalatokat, majd elengedjük a hozzá kapcsolódó rossz érzéseinket. Tisztázzuk magunkban erősségeinket, dolgozunk a hibáink javításán. Nem szabad azonban elkeseredni akkor sem, ha hosszabb idő telik el két munkahely között, a köztes időt ne a visszautasítások miatti kétségbeesésnek, hanem a fejlődésnek szenteljük: önképzésre, tanulásra ez a kiváló alkalom. Sok olyan képzés van ugyanis, amelyet munkanélkülieknek tartanak fenn, illetve az internet is számos olyan online tanulási lehetőséget kínál, amelyek nem kerülnek pénzbe.&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align:justify&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align:justify&quot;&gt;&lt;strong&gt;Vándormadár&lt;/strong&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align:justify&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align:justify&quot;&gt;Életünk során többször is költözünk, hol iskolát, hol munkahelyet váltunk, máskor csupán az előző környezetünktől szeretnénk szabadulni. Nem mindegy azonban, hogy vágyunk a lakóhelyváltásra, vagy csak kényszerből megyünk el. A költözés nem könnyű lelki folyamat, ám nagyban függ attól, mennyire félünk az új helyszín adta változástól. Nagyon fontos, hogy időt kell hagyni a megérkezésre: nemcsak fizikailag, hanem a lélek szintjén is megélve azt. Ez egy olyan életmódváltozás, amelyre rá kell hangolódnunk, ha szabadon dönthetünk, azért, ha kényszerből, akkor azért. A korábbi lakókörnyezetünk elengedése nemcsak fizikailag fontos folyamat, hanem lelkileg is, hiszen minden hely más és más tapasztalás. Mindenképpen álljunk pozitívan a döntéshez, járjunk nyitott szemmel, próbáljuk meg megtalálni azokat a jó dolgokat, melyek az új lakóhelyünkhöz kötődnek.&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align:justify&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align:justify&quot;&gt;&lt;strong&gt;Életmódváltás&lt;/strong&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align:justify&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align:justify&quot;&gt;Aki valaha megpróbált már változtatni a berögzült szokásain, az tudja, milyen nehéz dolog is az életmódváltás. Csak akkor tud igazán hatékonyan működni, ha erős elhatározás áll mögötte, ha nem egy pillanatnyi felindulás terméke a gondolat, hogy változtatni akarunk. Az életmódváltás egyik legnagyobb gátja a kudarctól való félelem, amely általában abban gyökerezik, hogy képtelenek vagyunk szembenézni az esetleges negatív eredménnyel. Az életünkben fizikai értelemben is megjelenő változást ilyenkor pszichés ráhangolódásnak kell megelőznie, amelynek során lezárjuk magunkban, vagyis elengedjük a szokásokat, amelyektől a jövőben meg kívánunk szabadulni, helyet biztosítva azoknak, amelyeket a magunkévá akarunk tenni, ugyanis ha nem válunk meg a korábbiaktól, az újak számára sem lesz szabad hely az életünkben.&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align:justify&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align:justify&quot;&gt;&lt;img alt=&quot;Presztízs Magazin&quot; src=&quot;/sites/presztizs.com/files/imagecache/cikk_fekvo_320px_bal/kepek/2016/az_elengedes_muveszete-31232.jpg&quot; style=&quot;margin:10px; float:left&quot; /&gt;&lt;strong&gt;Elengednék &amp;ndash; de hogyan?&lt;/strong&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align:justify&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align:justify&quot;&gt;Az elengedés során sokszor negatív élményekről, veszteségekről beszélünk. Bármi is ért bennünket a múltban, le kell zárnunk magunkban, különben a negatív energiák továbbra is nyomasztanak majd minket, sejtszinten váltva ki ugyanazt a negatív érzelmet, reakciót. David Kessler gyász- és veszteségszakértő és Louise L. Hay metafizikai előadó és tanító szerint a veszteségek ugyanúgy az életünk részei, mint a sikereink és a pozitív pillanatok. Míg az utóbbiak erőt adnak, addig az előbbiek mellett sem mehetünk el szó nélkül: meg kell bennük keresni mindazt, ami jótékony hatású lehet, még akkor is, ha ez az első pillanatban ellentmondásosnak tűnik. Nem arról van szó, hogy általa meg nem történtté tudjuk tenni a múlt eseményeit, hanem arról, hogy ha megváltoztatjuk a nehéz pillanatokkal kapcsolatos gondolkodásunkat, tanulhatunk belőlük. Ha abból az elméletből indulunk ki, hogy semmi sem történik véletlenül, megértjük, hogy minden dolog a fejlődésünket szolgálja, még akkor is, ha nem a legkellemesebb formában érkezik az életünkbe.&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align:justify&quot;&gt;Mielőtt azonban eljutnánk az elengedés szakaszába, engedjük meg magunknak, hogy meggyászoljuk a veszteségünket. Éljük át a negatív élményt, hiszen ez az egyetlen módja annak, hogy búcsút mondhassunk neki. Ehhez türelem és kellő idő szükséges, felesleges felgyorsítani a folyamatokat, mert az eredmény rovására megy. A gyász során számba kell vennünk az érzéseinket, azt, hogy kire haragszunk, kire neheztelünk, ám el kell felejtenünk a mártír hozzáállást, hiszen az események sohasem tőlünk függetlenül történnek, magunk is okozói vagyunk azoknak. Ha ezt megértjük, könnyebben szűrhetjük le a konzekvenciákat, és tudunk tanulni a hibáinkból, mint akkor, ha mindig mindenki mást hibáztatunk. Ebben az esetben ugyanis kizárt a továbblépés. A bennünk lévő haragot, dühöt, neheztelést el kell engednünk, különben a múlt történései ismétlődnek majd újra és újra.&amp;nbsp;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align:justify&quot;&gt;Az elengedés fontos lépése a megbocsátás is, nemcsak másoknak, hanem önmagunknak is. Egy válás, szakítás után ne csak a mérhetetlen fájdalmunkra gondoljunk, hanem arra is, mennyit adott nekünk az a kapcsolat, amíg tartott, mennyi különleges pillanattal ajándékozott meg bennünket. Munkahelyünk elvesztése után gondoljunk arra, mennyi mindent tanultunk ott, aminek majd a jövőben hasznát vehetjük. (Ha mást nem, hát azt, hogyan ne bánjunk a jövőbeli beosztottainkkal.)&amp;nbsp;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;text-align:justify&quot;&gt;Végül jegyezzük meg, hogy valaminek a vége más valaminek a kezdete is egyben, mindenki szabadon dönthet arról, hogy megragad-e a múlt mocsarában, vagy a szükséges tapasztalásokkal gazdagodva új életet kezd.&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&amp;nbsp;&lt;/div&gt;        &lt;/div&gt;
        &lt;/div&gt;
&lt;/div&gt;
</description>
     <category domain="https://www.presztizs.com/belfold">Belföld</category>
 <category domain="https://www.presztizs.com/belfold/civil-vilag">Civil világ</category>
 <category domain="https://www.presztizs.com/cimkek/kudarc">kudarc</category>
 <category domain="https://www.presztizs.com/profimedia-red-dot">Profimédia-Red Dot</category>
 <category domain="https://www.presztizs.com/dr-miliosz-nikolett">dr. Miliosz Nikolett</category>
 <pubDate>Mon, 09 May 2016 05:56:04 +0000</pubDate>
 <dc:creator>Presztízs admin</dc:creator>
 <guid isPermaLink="false">14541 at https://www.presztizs.com</guid>
  </item>
  </channel>
</rss>